Az angol ház

Mivel elég sokszor költöztünk, így volt esélyünk betekintést nyerni az angol építészet remekeibe. Mint minden, ez is más.
Alapból minden kicsi és szűk. Ezek nem szeretik a tereket, vagy ez lehet, hogy már csak a proli Anglia hozománya. Mert hát vannak még kastélyok, melyekben majdnem ugyan olyan élet folyik, mint évszázadokkal ezelőtt. De a kisember, az átlag munkás, de még a középosztálybeli is kis helyen lakik. Értem ez alatt azt, hogy bár általában kertes házakban élnek, de azok szobáinak mérete nem nagyobb, mint otthon az átlag lakótelepi lakásoknak. Sőt lehet, hogy még kisebbek. S a falak és a födémek is hasonló vastagsággal bírnak, mint az előbb említett szoci rémségek. Ráadásul sok az ikerház, sorház, így a szomszéd életébe is behallgatást nyerhetünk. A külső szigeteléssel nem sokat törődnek, meg amúgy is kedvelt burkolásuk a klinker tégla. Ezt a megunhatatlanságig ismétlik az újonnan épült házakon is.



Bár van aki simán befesti a kívánt színre. Így „igényes” és „tartós” lesz… :-)



A csatornázást egyszerűen megoldották: kívül vezetik el a ház falán a mosdó, kád, mosogató, mosógép lefolyóit, melyeket általában az esőcsatornába vezetnek bele, de az is jó 20cm-el a talaj fölött véget ér, s onnan csurog alá a fő csatornába.



Szerencsére a WC lefolyójával nem így járnak el. Oké értem én, hogy így egyszerűbb szerelni, tisztítani, javítani, meg, hogy itt úgy sincs olyan mértékű fagy, na de könyörgöm… Amúgy már több hete -1-2 fok van…
A kandalló persze még az utolsó putri háznak is elengedhetetlen kelléke.




Természetesen ezek elenyésző száma működik. Ilyenkor vagy „igényesen” be van „falazva”, úgy hogy még mindig szelel, mert a pozdorja lap nem a legmegfelelőbb erre a célra, vagy csak simán ott van hagyva nyitottan. De „jó” mert legalább a helyet foglalja és sokszor csúnya is.


Bár kertes házak vannak, de azok kertjei mégis oly zsebkendőnyiek, hogy arra jó, hogy az ember elmondhassa: De jó, van kertem! S amíg ezt a mondatot kimondja, már át is ért a kertjén.




Amúgy az egész országra jellemző, így épületek terén, hogy elhanyagolt (meg nem csak az épületek terén…). Magyarországon egy VIII. kerületi lepukkant lakás jobban néz ki és műszakilag jobb állapotban van, mint itt a házak többsége. Jó, ez abból is következik, hogy itt a házak nagy többségét bérlik az emberek, így nincs igazán gazdája, no meg mi is ezeket látjuk inkább. Na de mégis...

Felvettek!

Két év és két hónap angliai nyomorékoskodás után elértem azt, hogy a héten felvettek egy speciális iskolába tanár asszisztensnek (gyerekfelügyelőnek)! Ez egy önkormányzati iskola, ami különösen nagy szó! Az iskola amúgy a Loughborough-i Ashmount Speciális iskola. A munkaidőm reggel 8:45-től 15:45-ig tart egy 45 perces szünettel a közepén. Mindezért pedig nagyjából bruttó £60-ot kapok naponta. Ennyit kb. 12 órányi gyári/raktári hajtás után kaptam… Van őszi (1 hét), karácsonyi (2 hét), téli (1 hét), húsvéti (2 hét), tavaszi (1 hét) és nyári (7 hét) szünet, mind fizetett. Nagyjából annyi, mint otthon, csak kicsit jobban elosztva, mert így max. 5 hetet kell egyfolytában dolgozni. A gyerekek nagy része súlyosan értelmileg fogyatékos, s legtöbbjük mozgássérült is. Nálunk az ilyen gyerekek napközi otthonokban vannak. Itt csak egy pár éve alakították át a rendszert, hogy ők is iskolai nevelést kapjanak. Azért itt is vannak napközi otthonok, de az leginkább a nagyon kicsiknek, vagy az iskolás koron túliaknak vannak. Amúgy a gyerekek nagyon édesek, aranyosak. Mivel pár napot már helyettesítettem a suliban, így egy részüket már ismerem. Az is szép, hogy egy pár nap helyettesítés után felvettek, több jelentkező közül kiválasztva. Jó, nincsenek illúzióim, valószínűleg férfiúi mivoltom miatt történt a felvétel, (ugyanis a gyógypedagógiában, kevés férfi dolgozik, s a gyerekeknek is jobb ha van férfi a pedagógusok között) de azért így is szép teljesítmény. Innen már semmi sem állíthat meg a tanárkodásig…! :-)

DAC – Slovan

Nem szeretem különösebben a focit. A foci-huliganizmust elítélem. De amit a szlovák rendőr-álltok csináltak november elején, Felvidéken, a Dunaszerdahely-Slovan mérkőzésén, azt a végletekig elítélem és megvetem! Mivel annak és ott semmi köze nem volt sem a focihoz sem a futball-huliganizmushoz.
A tények: a mérkőzés napjára egy magyar együttesnek a koncertjét szervezték, melyet a szlovák hatóságok megtiltottak. Végül a zenészek szurkolókként akartak kimenni, de őket a határon a szlovákok letartóztatták, minden ok nélkül! és addig ott tartották őket amíg az utolsó szurkoló is elhagyta az országot. A mérkőzésen a magyarok csak verbálisan durvultak, míg a szlovákok petárdákat, s minden egyebet dobáltak be, a hasonló, de nyilvánvalóan ellentétes, beszólások mellett. Őket semmilyen atrocitás nem érte.
Oké, mondhatnánk, nem kell félteni a szurkolókat, főleg a kemény magot, de azért van egy határ… A videofelvételeket órákig néztem, s egyértelműen látszik, hogy a rendőrök mindenféle ok nélkül alkalmaztak ekkora mértékű erőszakot a magyarok ellen. A legdurvább az ami nem is kép, hanem hang, amikor egy öblösebb, de már síró hang az kiáltja: Ne a viperával! Csak ha valaki nem tudná: a vipera egy fegyver neve. Teleszkópos fém rúd, a végén egy ólom gombbal. Fejre, vagy érzékenyebb testrészre mért ütéssel halált lehet vele okozni, ezért csak végtagokra, azon belül is lábra szokták alkalmazni. Csak egy érzékletes példa: egy ismerősöm szemtanúja volt ahogy biztonsági őrök „intézkedtek”: a lábára ütött a delikvensnek a viperával, így nyílt törést okozva… Ezek a soviniszta mocskok a fejeket ütötték vele! Csakúgy, mint a magyar hasonszőrű csorda társaik 2006 októberében Budapesten. Az egyik felvidéki szurkoló fiút, Krisztiánt, újra kellett éleszteni a helyszínen, tehát gyakorlatilag gyilkoltak.
És ha igazán balhézni akartak akkor megtehették volna, hisz a Ferencváros, az Újpest, a Kispest, a Vasas, a Vác, a Szombathely, a Nyíregyháza és még több csapat szurkolói mentek ki, akik közül sokan gyepálják egymást otthon. Itt mégis együtt mind a Dunaszerdahelynek szurkoltak. Természetesen az MTK szurkolói nem mentek ki, mert ők mások…
Elég nagy probléma fortyog a mélyben.

Csak egy-két személyes tapasztalat:
Itt kint találkozunk mindenféle nációkkal. Szlovákokkal is természetesen. Egy kedves párral össze is barátkoztunk. A fiú tudott magyarul. Édesapja magyar, édesanyja szlovák. Ő szlováknak tartja magát… A lány nagyszülei voltak magyarok, ő már nem tud magyarul. Édesapja nem tanította meg. Mindketten egyetemisták. Szilvivel jó barátok lettek, s ő ezen felbuzdulva megkérte, hogy meséljen a történelmükről, mégis ők hogyan tanulják. Nem volt tolakodó, csak ennyit kérdezett. A lány kezdte mesélni az Osztrák-Magyar Monarchiától. Aztán Szilvi megkérdezte: na jó, de mi volt előtte? Ő ismét onnan kezdte, meg az I. Világháborútól. Feleségem még egyszer megkérdezte. Erre a lány teljesen kikelve magából, mondta, hogy hagyja őt békén és Szlovákia mindig is ott volt… Szilvi nem kérdezett tovább. A barátság nem szakadt meg addig, amíg pár hónap múlva haza nem mentek…

Szintén angliai eset: Egy kedves barátunk járt itt kint egy karizmatikus közösségnél, ahova igazán, mélyen hívők jönnek. Egy szobában lakott egy szlovák lánnyal. Ott is előkerült a téma. Az a lány, az elmondásai alapján, még jobban kikelt magából, mint az előbb említett…

Ezek a legközelebbi forrásaim, de számtalan ilyet hallottam, olvastam. Frusztráltak a szlovákok, mert érzik, hogy 17 éves államiságuk gyökerek nélküli. A Ghymes együttes is elég komoly interjút adott: itt
Ezért a nyomorult lelkű rendőrének nem is kell parancsba adni, hogy fejre üssön a viperával…

Képeim

Végre felraktam különböző képeimet webalbumokba.

Íme:

Angliai és élet képek
Családi, baráti képek
Tág családi képek
Madárkás képek
Hit és Fényes képek
Törökbálinti közösségi képek

Jó nézelődést

Magyar mise

Ma végre 2 év után eljutottunk itt kint egy magyar misére!
Eddig úgy tudtuk, hogy csak Londonban van egy magyar pap, de most kiderült, hogy Manchesterben is van egy. A Derby-beli magyar közösség szervezte a misét, s mi a leicesteri magyarokon keresztül szereztünk tudomást róla. Kb. 15-en voltunk. Az atya nagyon kedves. Szép és megható szentmisét tartott. Magyarul mégiscsak más… Utána beszélgettünk az ott lévőkkel és az atyával is. Kiderült 6 éve van itt, mert a püspöke kiküldte és ő engedelmeskedett. A perselypénzből él, ami az átlag 6 idős magyar néni mise részvételéből elég szerény jövedelem. Ezt még mi se gondoltuk volna.

Az angol fürdőszoba

Hát… nem egyszerű, s ez is más, mint minden! Már amikor belép az ember szembesül az angol ”csodával”: a lámpakapcsoló egy zsinór, melyet meghúzva kapcsolódik fel a lámpa. (Magyarországon kb. az I. Világháború után kiment a divatból.) Ez akkor vicces amikor sietős a dolog, ténylegesen sötét van, az ember nyúl a zsinórért, majd egy ügyetlen mozdulattal elüti azt és a sötétben hadonászik a levegőben, hogy a lengő zsineget eltalálja, de mint említettem sietős a dolog, ezért feszültebb lesz, s ezáltal még ügyetlenebb, s folyamatosan elüti a kapcsoló zsinórt, s ilyenkor nincsen akkora türelem, hogy megvárja amíg lecsillapodik a lengés és egy nagyjából nyugalom közeli állapotba kerül, hogy aztán meghúzva tovább lehessen haladni a WC kagyló irányában. Itt lép konkrétan életbe a vak szerencse… :-)



Az már csak hab a tortán, hogy van még egy zsinór is, mely az elektromos zuhanyzót kapcsolja, s a két kapcsoló egymástól 10 cm-re van! Ilyenkor az előbb leírt esetet meg kell szorozni kettővel, mely az időben jelenik meg… a többit hagyjuk. :-)




Az angolok szeretik a szőnyegeket. Nagyon. Ápol és eltakar. Ezért a fürdőszobában is szőnyeg van! Nem csak egy kis kilépő szőnyeg, hanem szőnyegpadló! Sőt az egyik helyen még a kád oldalát is befuttatták vele, csak hogy biztosra menjenek. Azt nem is kell ecsetelnem, hogy tisztíthatósági és higiéniai szempontokból milyen előnyös ez a megoldás, mert ugyebár a WC-t is körülöleli…




Toalettből természetesen csak a középen-öblítős-popódra-visszafröccsenős változat van.



S a legszebb az egészben, hogy ezek az emberek így élik le az életüket. Na jó már megszokták, mondhatnók, de nagytöbbségük már járt normális európai országokban, ahol láthatták és tapasztalhatták, hogy vannak jobb, korszerűbb megoldások. De ők nem! Az új házakat is így építik, szerelik fel…

Helyzetértékelés

Jelenleg mind a ketten, Szilvivel, iskolában dolgozunk. Ez a 2 év távlatából nézve szép eredmény, s egyben felemelő. Igaz, hogy egyelőre tanár asszisztensként, azaz gyerekfelügyelőként, de: nem kell 5-kor kelni; avagy nem este fél 11-re érünk haza; nem kell biztonsági cipőt hordani; nem kell láthatósági mellényt hordani; nem leszünk porosak; nem kell fáznunk; nem kell trágárkodást hallgatnunk egész nap; nem kell faék agyúak társalgását hallgatnunk; a vezetéknevünkön szólítanak bennünket a megfelelő (Mr, Mrs) előtaggal, sőt egyenesen Sir-nek hívnak; akikkel dolgozunk (gyerekek), azoknak én mondom meg, hogy mit csináljanak és nem ők.

Amikor kijöttünk nem tudtuk, hogy milyen lesz a kétkezi munka és annak világa. Megtapasztaltuk… Azt nem is reméltük, hogy ebből kiszakadhatunk és annak ennyire fogunk örülni. Most megtörtént és örülünk… :-)

Az angol munkásélet mélységes bugyrait majd a későbbiekben tárom fel előttetek.

Költözés

Elköltöztünk!

Nem volt egyszerű.

Ez immáron a 9. lakhelyünk itt Angliában…

Íme:

Lavender Close (Corby)

Stephenson Way (Corby)

Pytchley Court (Corby)

Rosetti Road (Corby)

Butterwick Walk (Corby)

Sherrard Street (Melton Mowbray)

Winchester Avenue (Leicester)

Lorraine Road (Leicester)

Rancliffe Crescent (Leicester)

Sokminden miatt kellett ennyiszer költöznünk. Később majd szépen sorban leírom. De most már elég… Jó lenne, ha ez lehetne az utolsó lakcímünk itt kint.

Amúgy ez egy szép nagy ház. Hajnival és Tomival béreljük, akik november elején jöttek ki. A ház még felújítás alatt van, de így legalább olcsóbb. Csak összehasonlításképpen: 10 fonttal fizetünk többet a lakbérért az előző lakásunkhoz képest. Az egy 20nm-es, 2 mikro szobás lakás volt, ez pedig egy 5 szobás, nagy kertes családi ház. Az egy kistelepülés belvárosában, ez egy nagyváros középső gyűrűjén. Ez most 400 font.

A két csap / Hülye angolok, angol hülyék

A cím a Monty Python: Gyalog Galopp-jából való, a francia várvédők gúnyolják így lovagokat, közvetlenül mielőtt rájuk ejtik a tehenet: „Hozzátok lá vás” (la vache = a tehén) :-D
Sajnos azok. Ezen a témakörön belül részletesen kifejtem, hogy miért. Mert nem csak az a baj velük, hogy külön van a hideg és a meleg vízcsap, meg hogy a baloldalon közlekednek, hanem hogy trehányak, ocsmányak, az oktatási rendszerük csapnivaló és nem tudnak öltözködni, viselkedni és általában idióták és sötétek.
Kezdjük a csapokkal. Lassan eltelt két év, de még mindig nem tudtam megszokni. Nyáron még emberes a dolog. De télen, amikor az ember hazamegy, megmosná a kezét, kinyitja a csapokat: a hideg az fagy-halál hideg, a meleg meg tűz-halál forró! És akkor megy a: szü-há-szü-há... Mert a kezem szappanos, s azt valahogy mégiscsak le kellene mosni. A fürdés-zuhanyzás is csodás! Ha átfolyós-melegítős zuhany van, akkor az a paradicsom, viszont ha nem, akkor a másik fantasztikus megoldásuk az, hogy a kád két (hideg és meleg) csapjára rászerelnek egy gumicsövet, ami ugyebár a kettő csapra külön-külön rámegy, majd egy csőbe megy össze, s a végén egy zuhanyrózsába torkollik. Mivel gumi ezért elvileg ráfeszül a csapra, de idővel, meg a nyomás hatására kitágul, ezért lejön. Egyes helyeken találkoztunk azzal az „esztétikusan” kinéző megoldással, hogy egy fém csőszorító gyűrűvel van ráerősítve a gumi a csapra… Már önmagában a gumicsöves megoldás is „szép”! No ha már rajta van akkor fürödjünk! Mint említettem, a meleg az tűz-forró, így egy kis meleghez sok hideg kell, s ezért lesz nagy a nyomás, s ezért jön le a gumicső. Persze az ember itt is órákat eljátszik, hogy beállítsa a megfelelő hőmérsékletet. Így egy sima zuhanyzás, ha esetleg vízvezeték szerelési munkálatokat is kell folytatni fürdés közben a lejött gumicső miatt és akkor egyszerre spriccel az emberre a tűz-forró és a jég-hideg víz, így leégetve teste egyik felét, másikat meg lefagyasztva, röpke másfél óra alatt meg is van. S ráadásul, non plus ultra-ként az előbb említett cső rövid, így guggolva kell ügyeskedni, úgy hogy ne tépje le az ember a csapokról, mert akkor kezdheti az egészet előröl. Ilyenkor az ember hirtelen átmegy ultra zöldbe, s rájön, hogy elég csak egyszer fürdeni hetente. Csak hogy védje a környezetet, meg az idegeit…
Ezt a két csapos módszert a konyhában a mosogatónál is előszeretettel alkalmazzák. Ott viszont nincs gumicső… Lejön az a zsír hideg vízben is, meg majd jó forrón öntjük a tányérba a levest és az majd fertőtlenít…
A legtöbb helyen nem lehet állítani a víz hőmérsékletén.
S a legeslegcsodásabb, hogy voltunk 2005-ben épült házakban is és még mindig ezt a két csapos megoldást alkalmazzák. Azért hallottunk regéket arról, hogy egyes szakadár helyeken már keverőcsappal felszerelt házak vannak…
S mindez miért? Csak hogy elkülönüljenek. Elsősorban a franciáktól, meg gondolom Európától… S igaz, hogy régen Európában is ez a két csapos megoldás volt, de azóta megváltozott a világ, fejlődött a technika, kivéve Angliában, meg az összes többi angolszász országban, de mindegy. Erről ennyit, ezek ilyenek, sőt…

Bevezetőül

2006. októberében, pontosan kettő éve, feleségemmel, Szilvivel és bátyjával, Sebivel kijöttünk ide Angliába. Nagyon sok mindenen mentünk keresztül. Nagy élettapasztalatra tettünk szert. Sebi, a JóIsten kegyelméből már tavaly augusztusban Norvégiában folytathatta külföldi pályafutását, szakmáján belül elhelyezkedve és összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között, mint itt. Erről blogjában bővebben olvashattok: www.sebinorge.blogspot.com . Szilvivel, mindketten mély benyomásokat szereztünk, mind az angolokról, mind az egyéb itt tartózkodó nációkról és hazánk fiairól és lányairól, melyek ha lehet még jobban sokkoltak minket, hisz mégiscsak valami összeköt bennünket. Dolgoztunk különféle gyárakban, raktárakban, majd idősotthonban, s most végre eljutottunk iskolába is, mely reméljük tartós lesz. Segítséget az induláskor nem kaptunk, itt kint is csak elenyészőt, azt is a JóIsten kegyelméből, így csak magunkra számíthattunk. Csak addig tervezünk itt lenni amíg össze nem gyűjtjük a megfelelő összeget egy lakásra vagy házra Magyarországon, tehát ittlétünk véges, csak ez a vég még nem látszik…
Szilvi is vezet blogot: www.mrs-gulyas.blogspot.com, melyben szintén az angliai élményeinkről ír, nagyon jó stílusban sok szeretettel és büszkeséggel ajánlom figyelmetekbe!
Nos tehát ebben a blogban elsősorban az itt ért behatásokról, élethelyzetünkről, vallásosságról, kultúráról és politikáról lesz szó. Sok minden változott kettő év alatt. Kint is, bent is, itt is, otthon is. „Más lett a világ.” Úgy éreztem ideje leírnom.

Hosszú kezdet...

No. Minden kezdet nehéz… Az elmúlt időszak egy kissé bonyolultabbra sikeredett, mint ahogy azt terveztük, de sebaj, mert sok gondolat született, melyeket és az elmúlt időszakot is majd megosztom. A hivatalos indulás a szülinapom volt, de ez most egy újra indulás a névnapommal, csak hogy stílszerű legyek :-)

Kezdetben...

No!
Elkezdtem ezt a blogot születésnapom alkalmából.
Nem ígérem, hogy minden nap fogok bele írni és azt se, hogy hetente. Majd lesz ahogy lesz. Az ígéretek nem vezetnek semmire...

Figyelmeztetés!

Sokszor durva és kemény lesz. Nem szavaiban, hanem tartalmában. De én már csak ilyen vagyok... :-)