DAC – Slovan

Nem szeretem különösebben a focit. A foci-huliganizmust elítélem. De amit a szlovák rendőr-álltok csináltak november elején, Felvidéken, a Dunaszerdahely-Slovan mérkőzésén, azt a végletekig elítélem és megvetem! Mivel annak és ott semmi köze nem volt sem a focihoz sem a futball-huliganizmushoz.
A tények: a mérkőzés napjára egy magyar együttesnek a koncertjét szervezték, melyet a szlovák hatóságok megtiltottak. Végül a zenészek szurkolókként akartak kimenni, de őket a határon a szlovákok letartóztatták, minden ok nélkül! és addig ott tartották őket amíg az utolsó szurkoló is elhagyta az országot. A mérkőzésen a magyarok csak verbálisan durvultak, míg a szlovákok petárdákat, s minden egyebet dobáltak be, a hasonló, de nyilvánvalóan ellentétes, beszólások mellett. Őket semmilyen atrocitás nem érte.
Oké, mondhatnánk, nem kell félteni a szurkolókat, főleg a kemény magot, de azért van egy határ… A videofelvételeket órákig néztem, s egyértelműen látszik, hogy a rendőrök mindenféle ok nélkül alkalmaztak ekkora mértékű erőszakot a magyarok ellen. A legdurvább az ami nem is kép, hanem hang, amikor egy öblösebb, de már síró hang az kiáltja: Ne a viperával! Csak ha valaki nem tudná: a vipera egy fegyver neve. Teleszkópos fém rúd, a végén egy ólom gombbal. Fejre, vagy érzékenyebb testrészre mért ütéssel halált lehet vele okozni, ezért csak végtagokra, azon belül is lábra szokták alkalmazni. Csak egy érzékletes példa: egy ismerősöm szemtanúja volt ahogy biztonsági őrök „intézkedtek”: a lábára ütött a delikvensnek a viperával, így nyílt törést okozva… Ezek a soviniszta mocskok a fejeket ütötték vele! Csakúgy, mint a magyar hasonszőrű csorda társaik 2006 októberében Budapesten. Az egyik felvidéki szurkoló fiút, Krisztiánt, újra kellett éleszteni a helyszínen, tehát gyakorlatilag gyilkoltak.
És ha igazán balhézni akartak akkor megtehették volna, hisz a Ferencváros, az Újpest, a Kispest, a Vasas, a Vác, a Szombathely, a Nyíregyháza és még több csapat szurkolói mentek ki, akik közül sokan gyepálják egymást otthon. Itt mégis együtt mind a Dunaszerdahelynek szurkoltak. Természetesen az MTK szurkolói nem mentek ki, mert ők mások…
Elég nagy probléma fortyog a mélyben.

Csak egy-két személyes tapasztalat:
Itt kint találkozunk mindenféle nációkkal. Szlovákokkal is természetesen. Egy kedves párral össze is barátkoztunk. A fiú tudott magyarul. Édesapja magyar, édesanyja szlovák. Ő szlováknak tartja magát… A lány nagyszülei voltak magyarok, ő már nem tud magyarul. Édesapja nem tanította meg. Mindketten egyetemisták. Szilvivel jó barátok lettek, s ő ezen felbuzdulva megkérte, hogy meséljen a történelmükről, mégis ők hogyan tanulják. Nem volt tolakodó, csak ennyit kérdezett. A lány kezdte mesélni az Osztrák-Magyar Monarchiától. Aztán Szilvi megkérdezte: na jó, de mi volt előtte? Ő ismét onnan kezdte, meg az I. Világháborútól. Feleségem még egyszer megkérdezte. Erre a lány teljesen kikelve magából, mondta, hogy hagyja őt békén és Szlovákia mindig is ott volt… Szilvi nem kérdezett tovább. A barátság nem szakadt meg addig, amíg pár hónap múlva haza nem mentek…

Szintén angliai eset: Egy kedves barátunk járt itt kint egy karizmatikus közösségnél, ahova igazán, mélyen hívők jönnek. Egy szobában lakott egy szlovák lánnyal. Ott is előkerült a téma. Az a lány, az elmondásai alapján, még jobban kikelt magából, mint az előbb említett…

Ezek a legközelebbi forrásaim, de számtalan ilyet hallottam, olvastam. Frusztráltak a szlovákok, mert érzik, hogy 17 éves államiságuk gyökerek nélküli. A Ghymes együttes is elég komoly interjút adott: itt
Ezért a nyomorult lelkű rendőrének nem is kell parancsba adni, hogy fejre üssön a viperával…