Az angol ház

Mivel elég sokszor költöztünk, így volt esélyünk betekintést nyerni az angol építészet remekeibe. Mint minden, ez is más.
Alapból minden kicsi és szűk. Ezek nem szeretik a tereket, vagy ez lehet, hogy már csak a proli Anglia hozománya. Mert hát vannak még kastélyok, melyekben majdnem ugyan olyan élet folyik, mint évszázadokkal ezelőtt. De a kisember, az átlag munkás, de még a középosztálybeli is kis helyen lakik. Értem ez alatt azt, hogy bár általában kertes házakban élnek, de azok szobáinak mérete nem nagyobb, mint otthon az átlag lakótelepi lakásoknak. Sőt lehet, hogy még kisebbek. S a falak és a födémek is hasonló vastagsággal bírnak, mint az előbb említett szoci rémségek. Ráadásul sok az ikerház, sorház, így a szomszéd életébe is behallgatást nyerhetünk. A külső szigeteléssel nem sokat törődnek, meg amúgy is kedvelt burkolásuk a klinker tégla. Ezt a megunhatatlanságig ismétlik az újonnan épült házakon is.



Bár van aki simán befesti a kívánt színre. Így „igényes” és „tartós” lesz… :-)



A csatornázást egyszerűen megoldották: kívül vezetik el a ház falán a mosdó, kád, mosogató, mosógép lefolyóit, melyeket általában az esőcsatornába vezetnek bele, de az is jó 20cm-el a talaj fölött véget ér, s onnan csurog alá a fő csatornába.



Szerencsére a WC lefolyójával nem így járnak el. Oké értem én, hogy így egyszerűbb szerelni, tisztítani, javítani, meg, hogy itt úgy sincs olyan mértékű fagy, na de könyörgöm… Amúgy már több hete -1-2 fok van…
A kandalló persze még az utolsó putri háznak is elengedhetetlen kelléke.




Természetesen ezek elenyésző száma működik. Ilyenkor vagy „igényesen” be van „falazva”, úgy hogy még mindig szelel, mert a pozdorja lap nem a legmegfelelőbb erre a célra, vagy csak simán ott van hagyva nyitottan. De „jó” mert legalább a helyet foglalja és sokszor csúnya is.


Bár kertes házak vannak, de azok kertjei mégis oly zsebkendőnyiek, hogy arra jó, hogy az ember elmondhassa: De jó, van kertem! S amíg ezt a mondatot kimondja, már át is ért a kertjén.




Amúgy az egész országra jellemző, így épületek terén, hogy elhanyagolt (meg nem csak az épületek terén…). Magyarországon egy VIII. kerületi lepukkant lakás jobban néz ki és műszakilag jobb állapotban van, mint itt a házak többsége. Jó, ez abból is következik, hogy itt a házak nagy többségét bérlik az emberek, így nincs igazán gazdája, no meg mi is ezeket látjuk inkább. Na de mégis...

Felvettek!

Két év és két hónap angliai nyomorékoskodás után elértem azt, hogy a héten felvettek egy speciális iskolába tanár asszisztensnek (gyerekfelügyelőnek)! Ez egy önkormányzati iskola, ami különösen nagy szó! Az iskola amúgy a Loughborough-i Ashmount Speciális iskola. A munkaidőm reggel 8:45-től 15:45-ig tart egy 45 perces szünettel a közepén. Mindezért pedig nagyjából bruttó £60-ot kapok naponta. Ennyit kb. 12 órányi gyári/raktári hajtás után kaptam… Van őszi (1 hét), karácsonyi (2 hét), téli (1 hét), húsvéti (2 hét), tavaszi (1 hét) és nyári (7 hét) szünet, mind fizetett. Nagyjából annyi, mint otthon, csak kicsit jobban elosztva, mert így max. 5 hetet kell egyfolytában dolgozni. A gyerekek nagy része súlyosan értelmileg fogyatékos, s legtöbbjük mozgássérült is. Nálunk az ilyen gyerekek napközi otthonokban vannak. Itt csak egy pár éve alakították át a rendszert, hogy ők is iskolai nevelést kapjanak. Azért itt is vannak napközi otthonok, de az leginkább a nagyon kicsiknek, vagy az iskolás koron túliaknak vannak. Amúgy a gyerekek nagyon édesek, aranyosak. Mivel pár napot már helyettesítettem a suliban, így egy részüket már ismerem. Az is szép, hogy egy pár nap helyettesítés után felvettek, több jelentkező közül kiválasztva. Jó, nincsenek illúzióim, valószínűleg férfiúi mivoltom miatt történt a felvétel, (ugyanis a gyógypedagógiában, kevés férfi dolgozik, s a gyerekeknek is jobb ha van férfi a pedagógusok között) de azért így is szép teljesítmény. Innen már semmi sem állíthat meg a tanárkodásig…! :-)

DAC – Slovan

Nem szeretem különösebben a focit. A foci-huliganizmust elítélem. De amit a szlovák rendőr-álltok csináltak november elején, Felvidéken, a Dunaszerdahely-Slovan mérkőzésén, azt a végletekig elítélem és megvetem! Mivel annak és ott semmi köze nem volt sem a focihoz sem a futball-huliganizmushoz.
A tények: a mérkőzés napjára egy magyar együttesnek a koncertjét szervezték, melyet a szlovák hatóságok megtiltottak. Végül a zenészek szurkolókként akartak kimenni, de őket a határon a szlovákok letartóztatták, minden ok nélkül! és addig ott tartották őket amíg az utolsó szurkoló is elhagyta az országot. A mérkőzésen a magyarok csak verbálisan durvultak, míg a szlovákok petárdákat, s minden egyebet dobáltak be, a hasonló, de nyilvánvalóan ellentétes, beszólások mellett. Őket semmilyen atrocitás nem érte.
Oké, mondhatnánk, nem kell félteni a szurkolókat, főleg a kemény magot, de azért van egy határ… A videofelvételeket órákig néztem, s egyértelműen látszik, hogy a rendőrök mindenféle ok nélkül alkalmaztak ekkora mértékű erőszakot a magyarok ellen. A legdurvább az ami nem is kép, hanem hang, amikor egy öblösebb, de már síró hang az kiáltja: Ne a viperával! Csak ha valaki nem tudná: a vipera egy fegyver neve. Teleszkópos fém rúd, a végén egy ólom gombbal. Fejre, vagy érzékenyebb testrészre mért ütéssel halált lehet vele okozni, ezért csak végtagokra, azon belül is lábra szokták alkalmazni. Csak egy érzékletes példa: egy ismerősöm szemtanúja volt ahogy biztonsági őrök „intézkedtek”: a lábára ütött a delikvensnek a viperával, így nyílt törést okozva… Ezek a soviniszta mocskok a fejeket ütötték vele! Csakúgy, mint a magyar hasonszőrű csorda társaik 2006 októberében Budapesten. Az egyik felvidéki szurkoló fiút, Krisztiánt, újra kellett éleszteni a helyszínen, tehát gyakorlatilag gyilkoltak.
És ha igazán balhézni akartak akkor megtehették volna, hisz a Ferencváros, az Újpest, a Kispest, a Vasas, a Vác, a Szombathely, a Nyíregyháza és még több csapat szurkolói mentek ki, akik közül sokan gyepálják egymást otthon. Itt mégis együtt mind a Dunaszerdahelynek szurkoltak. Természetesen az MTK szurkolói nem mentek ki, mert ők mások…
Elég nagy probléma fortyog a mélyben.

Csak egy-két személyes tapasztalat:
Itt kint találkozunk mindenféle nációkkal. Szlovákokkal is természetesen. Egy kedves párral össze is barátkoztunk. A fiú tudott magyarul. Édesapja magyar, édesanyja szlovák. Ő szlováknak tartja magát… A lány nagyszülei voltak magyarok, ő már nem tud magyarul. Édesapja nem tanította meg. Mindketten egyetemisták. Szilvivel jó barátok lettek, s ő ezen felbuzdulva megkérte, hogy meséljen a történelmükről, mégis ők hogyan tanulják. Nem volt tolakodó, csak ennyit kérdezett. A lány kezdte mesélni az Osztrák-Magyar Monarchiától. Aztán Szilvi megkérdezte: na jó, de mi volt előtte? Ő ismét onnan kezdte, meg az I. Világháborútól. Feleségem még egyszer megkérdezte. Erre a lány teljesen kikelve magából, mondta, hogy hagyja őt békén és Szlovákia mindig is ott volt… Szilvi nem kérdezett tovább. A barátság nem szakadt meg addig, amíg pár hónap múlva haza nem mentek…

Szintén angliai eset: Egy kedves barátunk járt itt kint egy karizmatikus közösségnél, ahova igazán, mélyen hívők jönnek. Egy szobában lakott egy szlovák lánnyal. Ott is előkerült a téma. Az a lány, az elmondásai alapján, még jobban kikelt magából, mint az előbb említett…

Ezek a legközelebbi forrásaim, de számtalan ilyet hallottam, olvastam. Frusztráltak a szlovákok, mert érzik, hogy 17 éves államiságuk gyökerek nélküli. A Ghymes együttes is elég komoly interjút adott: itt
Ezért a nyomorult lelkű rendőrének nem is kell parancsba adni, hogy fejre üssön a viperával…

Képeim

Végre felraktam különböző képeimet webalbumokba.

Íme:

Angliai és élet képek
Családi, baráti képek
Tág családi képek
Madárkás képek
Hit és Fényes képek
Törökbálinti közösségi képek

Jó nézelődést

Magyar mise

Ma végre 2 év után eljutottunk itt kint egy magyar misére!
Eddig úgy tudtuk, hogy csak Londonban van egy magyar pap, de most kiderült, hogy Manchesterben is van egy. A Derby-beli magyar közösség szervezte a misét, s mi a leicesteri magyarokon keresztül szereztünk tudomást róla. Kb. 15-en voltunk. Az atya nagyon kedves. Szép és megható szentmisét tartott. Magyarul mégiscsak más… Utána beszélgettünk az ott lévőkkel és az atyával is. Kiderült 6 éve van itt, mert a püspöke kiküldte és ő engedelmeskedett. A perselypénzből él, ami az átlag 6 idős magyar néni mise részvételéből elég szerény jövedelem. Ezt még mi se gondoltuk volna.