2008. október 27., hétfő

A két csap / Hülye angolok, angol hülyék

A cím a Monty Python: Gyalog Galopp-jából való, a francia várvédők gúnyolják így lovagokat, közvetlenül mielőtt rájuk ejtik a tehenet: „Hozzátok lá vás” (la vache = a tehén) :-D
Sajnos azok. Ezen a témakörön belül részletesen kifejtem, hogy miért. Mert nem csak az a baj velük, hogy külön van a hideg és a meleg vízcsap, meg hogy a baloldalon közlekednek, hanem hogy trehányak, ocsmányak, az oktatási rendszerük csapnivaló és nem tudnak öltözködni, viselkedni és általában idióták és sötétek.
Kezdjük a csapokkal. Lassan eltelt két év, de még mindig nem tudtam megszokni. Nyáron még emberes a dolog. De télen, amikor az ember hazamegy, megmosná a kezét, kinyitja a csapokat: a hideg az fagy-halál hideg, a meleg meg tűz-halál forró! És akkor megy a: szü-há-szü-há... Mert a kezem szappanos, s azt valahogy mégiscsak le kellene mosni. A fürdés-zuhanyzás is csodás! Ha átfolyós-melegítős zuhany van, akkor az a paradicsom, viszont ha nem, akkor a másik fantasztikus megoldásuk az, hogy a kád két (hideg és meleg) csapjára rászerelnek egy gumicsövet, ami ugyebár a kettő csapra külön-külön rámegy, majd egy csőbe megy össze, s a végén egy zuhanyrózsába torkollik. Mivel gumi ezért elvileg ráfeszül a csapra, de idővel, meg a nyomás hatására kitágul, ezért lejön. Egyes helyeken találkoztunk azzal az „esztétikusan” kinéző megoldással, hogy egy fém csőszorító gyűrűvel van ráerősítve a gumi a csapra… Már önmagában a gumicsöves megoldás is „szép”! No ha már rajta van akkor fürödjünk! Mint említettem, a meleg az tűz-forró, így egy kis meleghez sok hideg kell, s ezért lesz nagy a nyomás, s ezért jön le a gumicső. Persze az ember itt is órákat eljátszik, hogy beállítsa a megfelelő hőmérsékletet. Így egy sima zuhanyzás, ha esetleg vízvezeték szerelési munkálatokat is kell folytatni fürdés közben a lejött gumicső miatt és akkor egyszerre spriccel az emberre a tűz-forró és a jég-hideg víz, így leégetve teste egyik felét, másikat meg lefagyasztva, röpke másfél óra alatt meg is van. S ráadásul, non plus ultra-ként az előbb említett cső rövid, így guggolva kell ügyeskedni, úgy hogy ne tépje le az ember a csapokról, mert akkor kezdheti az egészet előröl. Ilyenkor az ember hirtelen átmegy ultra zöldbe, s rájön, hogy elég csak egyszer fürdeni hetente. Csak hogy védje a környezetet, meg az idegeit…
Ezt a két csapos módszert a konyhában a mosogatónál is előszeretettel alkalmazzák. Ott viszont nincs gumicső… Lejön az a zsír hideg vízben is, meg majd jó forrón öntjük a tányérba a levest és az majd fertőtlenít…
A legtöbb helyen nem lehet állítani a víz hőmérsékletén.
S a legeslegcsodásabb, hogy voltunk 2005-ben épült házakban is és még mindig ezt a két csapos megoldást alkalmazzák. Azért hallottunk regéket arról, hogy egyes szakadár helyeken már keverőcsappal felszerelt házak vannak…
S mindez miért? Csak hogy elkülönüljenek. Elsősorban a franciáktól, meg gondolom Európától… S igaz, hogy régen Európában is ez a két csapos megoldás volt, de azóta megváltozott a világ, fejlődött a technika, kivéve Angliában, meg az összes többi angolszász országban, de mindegy. Erről ennyit, ezek ilyenek, sőt…








2008. október 20., hétfő

Bevezetőül

2006. októberében, pontosan kettő éve, feleségemmel, Szilvivel és bátyjával, Sebivel kijöttünk ide Angliába. Nagyon sok mindenen mentünk keresztül. Nagy élettapasztalatra tettünk szert. Sebi, a JóIsten kegyelméből már tavaly augusztusban Norvégiában folytathatta külföldi pályafutását, szakmáján belül elhelyezkedve és összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között, mint itt. Erről blogjában bővebben olvashattok: www.sebinorge.blogspot.com . Szilvivel, mindketten mély benyomásokat szereztünk, mind az angolokról, mind az egyéb itt tartózkodó nációkról és hazánk fiairól és lányairól, melyek ha lehet még jobban sokkoltak minket, hisz mégiscsak valami összeköt bennünket. Dolgoztunk különféle gyárakban, raktárakban, majd idősotthonban, s most végre eljutottunk iskolába is, mely reméljük tartós lesz. Segítséget az induláskor nem kaptunk, itt kint is csak elenyészőt, azt is a JóIsten kegyelméből, így csak magunkra számíthattunk. Csak addig tervezünk itt lenni amíg össze nem gyűjtjük a megfelelő összeget egy lakásra vagy házra Magyarországon, tehát ittlétünk véges, csak ez a vég még nem látszik…
Szilvi is vezet blogot: www.mrs-gulyas.blogspot.com, melyben szintén az angliai élményeinkről ír, nagyon jó stílusban sok szeretettel és büszkeséggel ajánlom figyelmetekbe!
Nos tehát ebben a blogban elsősorban az itt ért behatásokról, élethelyzetünkről, vallásosságról, kultúráról és politikáról lesz szó. Sok minden változott kettő év alatt. Kint is, bent is, itt is, otthon is. „Más lett a világ.” Úgy éreztem ideje leírnom.

Hosszú kezdet...

No. Minden kezdet nehéz… Az elmúlt időszak egy kissé bonyolultabbra sikeredett, mint ahogy azt terveztük, de sebaj, mert sok gondolat született, melyeket és az elmúlt időszakot is majd megosztom. A hivatalos indulás a szülinapom volt, de ez most egy újra indulás a névnapommal, csak hogy stílszerű legyek :-)