2009. július 17., péntek

Kisfiam

A kisfiam szeretne szólni hozzátok! :-)

Sziasztok!

Hadd mutatkozzam be:
Gulyás Barnabás Farkas vagyok. Ma, július 16-án, hajnali 2 óra 5 perckor születtem 3,72 kg-al, kb. 52 cm-el a leicesteri Royal Infirmary kórházban.
Édesanyám és én is jól vagyunk, s mindketten gyönyörűek! :-)
Kimetszettek császári módon Édesanyámból, s minden rendben ment!

Itt van rólam egy pár kép:

Ezek korábbi képek Édesanyával.

Remélem előbb vagy utóbb találkozunk! :-)

Csók mindenkinek

A nagy nap

Ma elérkeztünk a 42. héthez, ahonnan már nincs tovább, Porontyka nem maradhat Édesanyja pocakjában, ki kell jönnie! :-) 8-ra kellett bemennünk a kórházba, hogy majd a nap folyamán beindítsák a szülést. Elég hosszasan és nehézkesen mennek itt a dolgok, de a harmadik világ már csak ilyen… :-) Az angoloknál az dívik, hogy mindenáron normális szülés! Ezért jól megszenvedtették Szilvit is és Porontykát is! Kapott mindent, de a méhszáj nem tágult eléggé. Mivel délután 1-től éjjel 1-ig alig tágult valamit, Szilvi szerette volna ha már nem szenvedtetik tovább és inkább a császáros megoldást választhatjuk, de a nővérek és az orvosok úgy gondolták jó lesz az még, hogy a 42. hét után vajudtassuk még az a kismamát a 12 óra után még tovább… Míg végül jött egy másik orvos, aki, azért hozzáteszem nagy nehezen, belement a császárba. S onnantól fel is gyorsultak az események, mert hirtelen sürgős lett az a császár! Majdnem lemaradtam a szülésről! No, de minden jó, ha a vége jó, a baba egészségesen, bár kissé lilán, világot látott! Az Apgar tesztje 9-es lett a 10-ből. Én kaphattam meg a babát, mert Szilvit ugyebár még varrogatták, így ott tarthattam a kezemben azt az édes kis pindurka lényt! Egy csoda! A JóIsten legszebb és legjobb ajándéka a gyermek! Nagyon hálásak vagyunk érte az Úr Jézusnak! Mondjuk jól megváratott, de nem baj. :-)
S ahogy ott tartottam, éreztem valami furcsa dolgot a kezemen. Hát nem mondhatom, hogy a gyermekem le se kakilt… :-), mert igen :-), de annyi baj legyen, én örültem neki! :-) Szilvi is nagyon jól volt, csak hát elfáradt a szentem. Nagyon büszke vagyok Rá, egy igazi hős és szent! Ennyi fájdalmat, s főleg a végén fölöslegesen, kibírni és ilyen jól viselni!
Úgyhogy immáron kiterjedt kis család vagyunk!
Most kezdődnek csak az igazi kalandok!

2009. július 2., csütörtök

A születés-nap

A mai nap volt megjelölve Poronytyka szülinapjának, csak hát lekéste az arany szívem… De hát nem baj, nem kell őt sürgetni. Ő majd tudja a megfelelő időpontot. Legalábbis Édesanyjával ebben reménykedünk… :-)
Addig is itt vannak a képek...

2009. június 25., csütörtök

Még plusz munka

A múltkori cukorka-gyár befuccsolt, nem hívtak többet, de azért nem sírtam... :-) Viszont azóta folyamatosan kerestem, mert sajnos kell még valamit dolgoznom, hogy megéljünk.
Végül találtam is. Egy lakóotthont felnőtt fogyiknak. Itt az iskola után dolgozok 2-3 estét és egy fél vagy egész napot hétvégén. Két otthonuk is van, s hol itt Leicester-ben, hol meg Loughborough mellett Mountsorrel-ban kell lennem. Aranyosak a fogyik, de hát ők mindig azok, csak kicsit öregek. Persze azért van köztük egy-két nehéz eset, de nem baj.

2009. június 14., vasárnap

A ''tanulók"

Ahol most ugyebár dolgozom egy speciális iskola, régen kisegítőnek hívták. Itt az utóbbi időben mindenkit beintegrálnak ezekbe az iskolákba. Mivel a napközi otthonok jórészét felszámolták, így az odajáró gyerekek nagy része is iskolába jár. Ezek a fiatalok amellett, hogy értelmi fogyatékosok testileg is azok, tehát nagyrészük tolókocsiban tölti élete nagy részét és sokszor nagyon komoly orvosi ellátásra szorulnak. S a másik réteg akiket szintén áthelyeztek ezekbe az iskolákba a "kihívó magaviseletű", magyarul kezelhetetlen gyerekeket. Akik trágárkodnak, bunyóznak (akárkivel) és szétverik a berendezést. No és hogy még szebb legyen a kép, ezek a gyerekek összekeverve, s így elosztva vannak az osztályokban. Jó, a különböző órákra a nagyjából azonos képességűeket rakják össze, de a reggeleket, a nap közepét és a végét, no meg néha 1-2 órát együtt van az osztály. No és ilyenkor van az, hogy trágár szavak kíséretében felpattan az asztaltól a kezelhetetlen egyed, fut egy kört az osztályban, leoszt egy-egy kokit a kerekesszékben ülő osztálytársainak, majd ki a teremből. Mindez egy szempillantás alatt, a gyerekfelügyelők nem tudják hova rohanjanak, elállni az útját a gyereknek, (mert ugyebár nem foghatják meg), elkapni a dülöngélőt akit meglökött, vagy megnézni a tolókocsiban ülőket, hogy jól vannak-e...

Az integráció és az összevonás ilyen szinten szerintem hülyeség, de ezt majd később kifejtem.

2009. június 8., hétfő

Apa keze

Édes kis Porontykánk, mint minden rendes gyerek, ficánkol Édesanyja pocakjában. Szilvi szokta is mondani, hogy nehezen tudja elképzelni, hogy ez egy gyerek, inkább egy kis delfin vagy bálnácska... :-) No és amikor mozog, kis Feleségem mindig mondja, hogy nézzem, meg hogy tegyem oda a kezemet. De erre persze mindig elcsitul az édes és abbahagyja a mozgást… :-( Hallottuk, olvastuk, hogy az Apák keze mindig megnyugtatja a babákat. Ez mind szép, de én nem nyugtató szándékkal teszem oda a kezemet… :-)

Na jó, azért néha nekem is oda „úszik”… :-)

2009. június 5., péntek

Az iskola

Még nem írtam az iskola dolgozói felépítéséről. Kb. 80 gyerekre van 60 dolgozó. Ebből 4 férfi: Az igazgató helyettes, egy tanár, a karbantartó és én a gyerekfelügyelő. Az egyes osztályokban 8-10 tanuló van és erre egy tanár és 4-6 gyerekfelügyelő. (Otthon 1, max. 2 gyerekfelügyelő van.) Mindenki egész nap bent van (7 óra), tehát a tanárok is. (Otthon ugyanis van az osztályfőnök és a napközis tanár, mindketten átlag 4 órát dolgoznak az iskolában, s 4-et otthon.)

Itt a tanár munkáját segítik a HLTA-k, azaz a "magasabban képzett gyerekfelügyelők". Ők van hogy tanár nélkül vezetnek le különböző órákat.

Nagyon sokan dolgoznak vagy félállásban, vagy helyettesítőként, azaz vagy 1-2 napot, vagy csak akkor jönnek ha valaki beteg, vagy valami elintézni valója akad, s ilyenkor helyettesíteni kell.

Mindezeken kívül vagy egy úgynevezett „ebédeltető” csapat, akik csak az ebédidőre jönnek be. Etetik és tisztába teszik az egyes gyerekeket, majd az udvaron felügyelnek rájuk. Ez mindössze két óra.

Itt nagyon más a rendszer, mint otthon.

2009. június 3., szerda

Magunkban

Megkértük Hajnit és Tomit, hogy költözzenek el, s ők voltak olyan aranyosak, hogy teljesítették ezt a kérésünket. Azért, hogy majd később magunk lehessünk a babával, hamár kiteljesedett család lettünk. Úgyhogy, most egy 5 szobás házat magunk bérlünk. Így a babának lesz külön pelenkázó-fürdető szobája is. Mert van ugyebár egy hálónk, egy nappalink, s két “vendég-szobánk”, no meg konyha, fürdőszoba. Ez szégyen, de ekkora életteret és ilyen életszínvonalat otthon nem tudnánk fent tartani, főleg nem egy keresetből plusz az önkormányzati támogatásokból. Persze az egy kereset mellék-állásokkal értendő, de erről majd később.

2009. június 2., kedd

Új képek

Még a jó múltkor itt volt nálunk Szilvi húga Anna és a férje Lóri, majd bátyjuk Sebi és menyasszonya Anna, így volt okunk és módunk :-) kirándulgatni kicsit.

Így voltunk (kicsit sok lett...:-)):
(kattints a képre a további képekért...)

Leicester National Space Center



Oxford




Stonehenge




London




Ashby de la Zuch castle





Bolsover castle




Nottingham



Sherwood forest




London

2009. május 22., péntek

Drága Kicsi Gyermekünk!

Hogy jó pozícióban legyen az édes Porontykánk, Szilvinek a bal oldalán kell feküdnie. Esténként odabújik hozzám, s ilyenkor ahogy a hasunk összeér, én is érezhetem hogyan mozog a kis lény! Nagyon jó érzés! Egy árnyalatnyi „beleérzést” kaphatok az anyaság eme csodálatos állapotából! Szinte fel sem tudom fogni, hogy aki Szilviben csak nőttön nő, a mi gyermekünk, belőlünk lett, két apró sejtből, s most csak fejlődik és fejlődik. S már nincs sok hátra, hogy megláthassuk mivé fejlődte ki magát! :-)

2009. május 12., kedd

Közlekedés

Ezek ugyebár a másik oldalon közlekednek. Rajtuk kívül még a japánok, ausztrálok, új zélandiak, dél-afrikaiak, ciprusiak, máltaiak, meg még egy pár apró sziget. Tehát kb. a világ 1 tizede. Európában a II. világháborúig szintén baloldali közlekedés volt, melyet Hitler változtatott meg.

Na mindegy. Mint mindenben, ebben is különbözni akarnak, s makacsul tartják magukat, bár most már nehéz is lenne változtatniuk. Bár állítólag felmerült, hogy átrendezik, de valószínűleg hamar elvetették.


Itt szinte minden a biztonságról szól. Healt and saefty! Egészség és biztonság! Ez a jelszó. Minden ez alá van rendelve. A közlekedésben is nagyjából… Ennek ellenére itt mondjuk nem kötelező a fényszóró használata városon kívül. S ezt ők be is tartják. Sőt sokan még este sem kapcsolják be a városban… Meg az indexet sem szeretik használni. A lámpa nem-használata nem is gondoltam volna, hogy ilyen veszélyes is lehet. A múltkor nappal esőben előztem egy autót, mert úgy láttam, hogy a jól belátható útszakaszon nem jön senki. Mikor már javában benne voltam az előzésben, azaz a szembe jövő sávban voltam, vettem észre, hogy jön valaki szemben egy szürke színű autóban… Hála Istennek még messze volt és így még biztonságosan befértem.


Mint azt Szilvi már írta, itt a jogosítvány megszerzése nem egy bonyolult folyamat. Ez sajnos meg is látszik. Kb. 15 évvel ezelőttig nem volt KRESZ vizsga, se rutin, csak forgalom! Most is csak annyi van, hogy a totál kezdő tanuló beül a kocsiba, kimennek a forgalomba, s közben magyarázza el az oktató a közlekedési szabályokat, különböző táblákat. Van, hogy a KRESZ vizsgát a forgalom vizsga után teszi le valaki… Úgyhogy el lehet képzelni, hogy vezetnek… Itt nincs jobb-, illetve balkéz szabály, ezért amikor egy kereszteződésbe több autó érkezik, megy a kölcsönös udvariaskodás, s ezzel lebénul a forgalom.

2009. április 18., szombat

Ember tervez...

Már régebben megkaptam rá az engedélyt, hogy írjak... :-), meg aki olvassa Szilvi blogját annak nem lesz új a hír...

Már régóta szeretnénk kisbabát. Szilviben erősebb volt a vágy, de a nők már csak ilyenek, én pedig nem álltam útját... :-) Meg úgy is voltam vele, hogy még nem vagyok érett rá, s amikor majd felkészültem, megkérem a JóIstent, hogy segítsen. Ezek a gondolatok főleg az utóbbi időben erősödtek, mivel lassan 5 éve volt, hogy "dolgoztunk az ügyön". Na meg ahogy én elképzeltem... Jézus Krisztus akkor küld angyalkát amikor Ő akarja, s az nem úgy van, hogy majd én eldöntöm mikor a legjobb… Így úgy látszik érettnek találtattunk, s most a várakozás csodás idejét töltjük. Ez az időszak nagyon jó hatással van a házasságunkra és az egymás iránt érzett szerelmünkre is, úgyhogy ez valóban áldott állapot! :-)


Itt van néhány kép a mostani „állapotunkról”: :-)

2009. április 10., péntek

Nagypéntek

A millió különbség közül ami a volt keleti blokk és a nyugati között van az egyik a vallási ünnepek. Mivel, bár nem látszik rajta, ez egy keresztény ország, így itt szünnap a Nagypéntek is (a Húsvéthétfő mellett). S ezért a vallásos emberek el tudnak menni a szertartásokra is, melyek itt fordítva vannak, mint otthon, gondoltam én! De mégis itt van helyes sorrendben a húsvéti szent három nap szertartási rendje szerint. Ugyanis itt délután 3-kor van a nagypénteki szertartás a kereszt felmagasztalással, passióval, s később este 6-7-kor van a keresztút.


1990 óta Magyarországon szabadabban lehet vallásunkat gyakorolni. Akkor ezt miért nem lehetett beemelni? Emlékszem sokaknak gondot jelentett a nagycsütörtöki virrasztásnál, hogy másnap dolgozniuk kellett. Nekem, hála a JóIstennek, soha nem kellett dolgoznom Nagypénteken. Na ja, tanulóként és tanárként ez könnyű.

Norvégiában még a Nagycsütörtököt is megadják...

2009. április 7., kedd

Hetesi Zsolt előadása

Ezt érdemes megnézni.

Hetesi Zsolt előadása: Az utolsó óra - Híradás a Föld állapotáról
címmel


Kissé lehangoló, de a jövőnkről van szó.
El lehet gondolkodni mit tudunk tenni...
Az előadás csak 70 perc, az előadó pedig atomfizikus.

2009. március 31., kedd

Plusz munka

No hát, elnézést kérek a kihagyásért, de az életünk még mindig nem egyszerű és az írás volt az utolsó a gondolataimban. De most már minden csak jobb lehet...

Realizáltuk, hogy a fizetésem nem elég arra, hogy egyáltalán megéljünk, Szilvi csak ritkán tud dolgozni, így plusz munkát kellett vállalnom. Mert én naiv azt hittem, hogy az ilyen fajta munkát legalább itt megbecsülik. Annyit kapok érte, mint egy nyamvadt gyári munkás, azaz a minimálbért!

Hirtelen nem találtunk mást így ismét gyárban vagyok... Délután 5-10-ig, de csak hétfőtől csütörtökig. Ez egy cukorka gyár és a szalag mellett állok és rakosgatom dobozba a zacskókat. Kicsit kemény, mert kb. 2 órán keresztül az orromat nincs időm megvakarni, olyan sebességgel jön a cucc. Mindegy legalább van pénz...

Persze felháborító, hogy mennyire igazságtalan a világ, hogy egy gyerekfelügyelői vagy otthon tanári állásból nem lehet megélni, nem lehet egy családot fenntartani. Bezzeg ha mondjuk weblap-fejlesztőnek elmennék akkor 2-300 ezer forintot is kereshetnék, nem, jó esetben 100-at tanárként... És mi felelősség van egy tanáron, vagy egy gyerekfelügyelőn?! A gyerekek rúgnak, köpnek, harapnak aki meg tolókocsiban van arra figyelni kell, hogy lélegzik-e, mert különben meghal. És egy normál iskolában egy tanáron mekkora a felelősség, hogy embert neveljen abból a szerencsétlenből, ha már a szülei képtelenek rá. És a weblap fejlesztőn mekkora a felelősség? Piros helyett barna lett az oldal... na és!

Tunéziában az államelnök meghatározta, hogy a tanári fizetéseknek a magas beosztású mérnökök fizetésével kell megegyeznie, mivel rájött, hogy az iskolákban dől el a nemzet jövője és ezt nem árt honorálni is…

Kutya világ van, de nem baj mert jön még arra a kutyára teherautó…:-)

2009. február 11., szerda

A lebegő mester

Mint említettem van uszoda az iskolában. Így, úszkálunk és úsztatunk benne. Pontosabban fizióterápiás gyakorlatokat végzünk, ami azt jelenti, hogy a mozgássérült gyerekekkel jól elvagyunk a vízben. Greg, 17 éves, születése óta mozgás-korlátozott életét egy speciális tolókocsiban tölti. Gyenge a látása, gyakorlatilag vak, az erős fényt érzékeli. Epilepsziás és szegénykémnek van egy olyan problémája is, hogy bealszik és elfelejt levegőt venni, ezért állandóan figyelni kell őt. Andy, a tanár a kezembe nyomta Greg terápiás-tervét én azt gyorsan végigfutottam, mert már emeltük is be a szerkezettel a vízbe. Én a vízben, Greg ereszkedik, közben a partról a gyerekfelügyelő kolléganők segítenek. Kérdezem, hogy akkor most konkrétan mit csináljak? „Hagyjad, engedd el nyugodtan.” Na ja persze! Greg amint vizet ért, de még a szerkezet tartotta, azonnal bealudt, még horkolt is. Gondoltam így legalább vesz levegőt! Na de mi az, hogy engedjem el?! A kedves kolléganők meg röhögnek a parton, hogy nyugi nem lesz semmi baj, mivel látták a parát az képemen. Én persze dehogy engedtem! Azt még hozzáteszem, Greg méretben, súlyban nagyjából akkora mint én. Oké, hogy minden vízbe mártott test, na de azért az nem egészen úgy van, hogy 90 kilóból hirtelen 5 lesz… Miközben fél kézzel tartom Greget, a másikkal kioldom a hevedert, s közben érzem, hogy valóban nem kell tartanom őt! Greg lebeg a vízen! Még alva is! A fejét azért tartottam kicsit, bár azt is fent tartotta nagyjából. Szeme úgyis csukva volt, száját meg a víz fölött tartotta. Hihetetlen volt! A kb. 30 perces „úszást” végigaludta. És csak a fejét kellett tartanom, bár a kollégák végig mondták, hogy nyugodtan elengedhetem, de én inkább tartottam. Arany szívem annyira nyugodt ebben a helyzetben, hogy ezért alszik be. Egy másik alkalommal pár percet ébren volt és akkor minimál mozgásokkal hajtotta magát.

Havazik Angliában! Február elsején kezdődött és kisebb megszakításokkal még most is tart.
18 éve nem volt ekkora hó itt. 10 centis. Meg is látszik. Nem csak azért, mert szép fehér a táj :-), hanem mert lebénult az ország. 1-jéről (vasárnap) 2-ára virradólag esett az első adag és aznap 6 millió! ember nem dolgozott! Ez minket is érintett, mivel az iskolák is bezártak, mert az iskolabuszok nem vállalták a gyerekek szállítását ebben az időjárásban. A héten még két nap, összesen 3 nap volt kényszer szünet. Hála’, fizetett.
Itt nem használnak téli gumit, hóláncot meg pláne nem.



Mi azért jól elvoltunk és élveztük a havat, hisz már régen láttunk ilyet…


Hóembert is építettünk. :-)



Braunstone park


Benjamin Freedman beszéde, 1961, Washington

”Benjamin Harrison Freedman (NY,1890-1984) Zsidó családban nőtt fel és
zsidó vallás szerinti nevelésben részesült. Üzleti karrierje során ő
lett a Woodbury Soap Company cég fő tulajdonosa. Tanúja volt és
bizonyos fokig közvetlen résztvevője azoknak a politikai és pénzügyi
manipulációknak, amelyek elősegítették a kommunizmus hatalomra
kerülését és Izrael, mint cionista állam létrehozását, valamint az
amerikai politikai élet és tömegtájékoztatás zsidó hegemónia alá
kerülését. Mint a zsidó érdekek képviselője bejárása volt az Egyesült
Államok hét elnökéhez. Szakított a judaizmussal, és áttért a katolikus
hitre. A zsidó történelemben és kultúrában szerzett jártassága és
kutatásai eredményeként arra a meggyőződésre jutott, hogy a zsidókra
és a judaizmusra vonatkozó közkeletű elképzelések részben tévesek, és
még magukat ezeket a kifejezéseket is el kell utasítani.”

Az egész kevesebb, mint 40 perc. A videók egyenként kb. 10 percesek. Van hozzá magyar felirat.

Benjamin Freedman beszéde, 1. rész

Benjamin Freedman beszéde, 2. rész

Benjamin Freedman beszéde, 3. rész

Benjamin Freedman beszéde, 4. rész

2009. január 28., szerda

Technikai szemmel

Az iskola melyben dolgozom, egy átlagos önkormányzati speciális iskola. Írnék egy pár szót a felszereltségéről:

Alapból rendelkezik egy kisméretű tanuló medencével. 1 méter mély és kb. 15x5 méteres. A víz fölé benyúló, plafonba épített emelőszerkezettel rendelkezik. Amúgy minden osztályterem és öltöztető fel van szerelve ilyenekkel, melyek motorikusan irányíthatóak. Ezeket hoist-nak hívják és segítenek a mozgássérült gyerekeket kiemelni a tolókocsikból, ágyakból stb. Kézzel tilos emelni őket, csak ezeket a gépeket lehet használni. Ez így jobb, mert nem megy tönkre az ember háta és ami a legfontosabb, hogy a gyermek biztonságosan és szakszerűen van megemelve, kiemelve.

Minden osztályterem rendelkezik minimum 3db számítógéppel és internet kapcsolattal. Ezen kívül van bennük projector és smart board. A smart board (okos tábla) kvázi egy fehér tábla, melyre a projectorral lehet vetíteni, csakhogy ez egy interaktív tábla, mivel érintőképernyős, így a táblára kivetített képen lehet irányítani a számítógépet (az ujjaddal húzod az kurzort). Vannak hozzá „filctollak”, de ezek is kurzor irányítóként fungálnak, s ráadásul 4 különböző színben van, így nem kell külön a színeket beállítani, ha a tanár valamit magyaráz és a táblán ki akarja azt jelölni.

Az, hogy ugyanúgy minden teremben van TV videóval és DVD-vel, nem nagy szám.

Az iskolának van két saját kisbusza. Mindkettő 17 személyes és speciálisan átalakított, hogy kerekesszékkel is lehessen rajta utazni, ehhez hátul külön emelő és rögzítők vannak. Van még egy Volkswagen Sharan-juk is, ez egy 7 személyes nagy családi autó.

Fejlesztőjátékok, hangszerek, különböző művészeti kellékek garmada.

Egyes gyerekeknek akik kicsit jobb képességűek, de nehezebben, vagy nehezen érthetően tudnak beszélni, van egy úgynevezett „beszélő gépük”. Ez egy speciális érintőképernyős laptop. Kb. 12”-os képernyője van, kis piktogramok jelölik a szavakat és akár egész mondatokat is összetudnak állítani vele. Nagyon ügyes kis szerkezet. Látszik a gyerekeken, hogy élvezik és némelyikük jól is használja. Megtudtam, hogy kizárólagos forgalmazója van és egy darab megközelítőleg 3 millió forintba kerül… Kb. 10db van belőle az iskolában. 3 gyerek most kapott újat, mert a max. 3 éves már régi és elavult volt…, de ezek kisebbek, valójában egy palmtop van átalakítva és jóval olcsóbbak is (csak alulról közelíti az 1 milliót…), viszont okosabbak, nagyobb a memóriájuk.

Mindezek mellett az egész iskola akadálymentesített. Külön parkolója van, bár az már kicsi, nem mindig van hely. Nagy két részre osztott udvara is van, EU szabályoknak megfelelő mászókával, csúszdával.

Van még egy terem, mellyel már otthon is találkoztam a FENO-ban, amit multi sensory room-nak, azaz „több érzékszervre ható szobának” hívnak. Ebben egy kisebb diszkót megszégyenítő felszerelés van. Számítógéppel vezérelt zenegép és lámpák. Fényfüzérek, érintő-fal, vízoszlop, ködgép, „fény-alagút”, meg még nem is tudom mi, mert csak ezeket láttam működni, de van ott még jó adag cucc.

Egy szó, mint száz, az iskola rendesen fel van szerelve, s még csak nem is magántulajdonú…

2009. január 27., kedd

Iskola-betegség

Az oktatásban-nevelésben dolgozók ismerik ezt a jelenséget, főleg ha sérült gyerekeket tanító intézményről van szó. Amikor az ember elkezd iskolában dolgozni, vagy már régóta nem dolgozott benne, akkor mivel a szervezete még nem építette fel a kellő védelmet a különböző és sokkal koncentráltabban jelen levő baktériumokkal szemben, gyenge lesz és sebezhető. Tulajdonképpen az összes, az iskolában keringő, bacilust bekapja. Így a náthán át minden előjön. No most ez a dolog ebben az országban még durvábban jön ki, mivel az angol egy egészségtelen nemzet. Úgyhogy szegény gyermekeik is ebben kell, hogy éljenek, s válnak ezáltal hordozóvá. Így én is áldozata lettem ennek, s lassan már jövök kifele belőle, de még vannak utórezgések…

Hiányosságaim blogomban is jórészt ezzel magyarázhatóak…