A lebegő mester

Mint említettem van uszoda az iskolában. Így, úszkálunk és úsztatunk benne. Pontosabban fizióterápiás gyakorlatokat végzünk, ami azt jelenti, hogy a mozgássérült gyerekekkel jól elvagyunk a vízben. Greg, 17 éves, születése óta mozgás-korlátozott életét egy speciális tolókocsiban tölti. Gyenge a látása, gyakorlatilag vak, az erős fényt érzékeli. Epilepsziás és szegénykémnek van egy olyan problémája is, hogy bealszik és elfelejt levegőt venni, ezért állandóan figyelni kell őt. Andy, a tanár a kezembe nyomta Greg terápiás-tervét én azt gyorsan végigfutottam, mert már emeltük is be a szerkezettel a vízbe. Én a vízben, Greg ereszkedik, közben a partról a gyerekfelügyelő kolléganők segítenek. Kérdezem, hogy akkor most konkrétan mit csináljak? „Hagyjad, engedd el nyugodtan.” Na ja persze! Greg amint vizet ért, de még a szerkezet tartotta, azonnal bealudt, még horkolt is. Gondoltam így legalább vesz levegőt! Na de mi az, hogy engedjem el?! A kedves kolléganők meg röhögnek a parton, hogy nyugi nem lesz semmi baj, mivel látták a parát az képemen. Én persze dehogy engedtem! Azt még hozzáteszem, Greg méretben, súlyban nagyjából akkora mint én. Oké, hogy minden vízbe mártott test, na de azért az nem egészen úgy van, hogy 90 kilóból hirtelen 5 lesz… Miközben fél kézzel tartom Greget, a másikkal kioldom a hevedert, s közben érzem, hogy valóban nem kell tartanom őt! Greg lebeg a vízen! Még alva is! A fejét azért tartottam kicsit, bár azt is fent tartotta nagyjából. Szeme úgyis csukva volt, száját meg a víz fölött tartotta. Hihetetlen volt! A kb. 30 perces „úszást” végigaludta. És csak a fejét kellett tartanom, bár a kollégák végig mondták, hogy nyugodtan elengedhetem, de én inkább tartottam. Arany szívem annyira nyugodt ebben a helyzetben, hogy ezért alszik be. Egy másik alkalommal pár percet ébren volt és akkor minimál mozgásokkal hajtotta magát.