Az angol fürdőszoba

Hát… nem egyszerű, s ez is más, mint minden! Már amikor belép az ember szembesül az angol ”csodával”: a lámpakapcsoló egy zsinór, melyet meghúzva kapcsolódik fel a lámpa. (Magyarországon kb. az I. Világháború után kiment a divatból.) Ez akkor vicces amikor sietős a dolog, ténylegesen sötét van, az ember nyúl a zsinórért, majd egy ügyetlen mozdulattal elüti azt és a sötétben hadonászik a levegőben, hogy a lengő zsineget eltalálja, de mint említettem sietős a dolog, ezért feszültebb lesz, s ezáltal még ügyetlenebb, s folyamatosan elüti a kapcsoló zsinórt, s ilyenkor nincsen akkora türelem, hogy megvárja amíg lecsillapodik a lengés és egy nagyjából nyugalom közeli állapotba kerül, hogy aztán meghúzva tovább lehessen haladni a WC kagyló irányában. Itt lép konkrétan életbe a vak szerencse… :-)



Az már csak hab a tortán, hogy van még egy zsinór is, mely az elektromos zuhanyzót kapcsolja, s a két kapcsoló egymástól 10 cm-re van! Ilyenkor az előbb leírt esetet meg kell szorozni kettővel, mely az időben jelenik meg… a többit hagyjuk. :-)




Az angolok szeretik a szőnyegeket. Nagyon. Ápol és eltakar. Ezért a fürdőszobában is szőnyeg van! Nem csak egy kis kilépő szőnyeg, hanem szőnyegpadló! Sőt az egyik helyen még a kád oldalát is befuttatták vele, csak hogy biztosra menjenek. Azt nem is kell ecsetelnem, hogy tisztíthatósági és higiéniai szempontokból milyen előnyös ez a megoldás, mert ugyebár a WC-t is körülöleli…




Toalettből természetesen csak a középen-öblítős-popódra-visszafröccsenős változat van.



S a legszebb az egészben, hogy ezek az emberek így élik le az életüket. Na jó már megszokták, mondhatnók, de nagytöbbségük már járt normális európai országokban, ahol láthatták és tapasztalhatták, hogy vannak jobb, korszerűbb megoldások. De ők nem! Az új házakat is így építik, szerelik fel…

Helyzetértékelés

Jelenleg mind a ketten, Szilvivel, iskolában dolgozunk. Ez a 2 év távlatából nézve szép eredmény, s egyben felemelő. Igaz, hogy egyelőre tanár asszisztensként, azaz gyerekfelügyelőként, de: nem kell 5-kor kelni; avagy nem este fél 11-re érünk haza; nem kell biztonsági cipőt hordani; nem kell láthatósági mellényt hordani; nem leszünk porosak; nem kell fáznunk; nem kell trágárkodást hallgatnunk egész nap; nem kell faék agyúak társalgását hallgatnunk; a vezetéknevünkön szólítanak bennünket a megfelelő (Mr, Mrs) előtaggal, sőt egyenesen Sir-nek hívnak; akikkel dolgozunk (gyerekek), azoknak én mondom meg, hogy mit csináljanak és nem ők.

Amikor kijöttünk nem tudtuk, hogy milyen lesz a kétkezi munka és annak világa. Megtapasztaltuk… Azt nem is reméltük, hogy ebből kiszakadhatunk és annak ennyire fogunk örülni. Most megtörtént és örülünk… :-)

Az angol munkásélet mélységes bugyrait majd a későbbiekben tárom fel előttetek.

Költözés

Elköltöztünk!

Nem volt egyszerű.

Ez immáron a 9. lakhelyünk itt Angliában…

Íme:

Lavender Close (Corby)

Stephenson Way (Corby)

Pytchley Court (Corby)

Rosetti Road (Corby)

Butterwick Walk (Corby)

Sherrard Street (Melton Mowbray)

Winchester Avenue (Leicester)

Lorraine Road (Leicester)

Rancliffe Crescent (Leicester)

Sokminden miatt kellett ennyiszer költöznünk. Később majd szépen sorban leírom. De most már elég… Jó lenne, ha ez lehetne az utolsó lakcímünk itt kint.

Amúgy ez egy szép nagy ház. Hajnival és Tomival béreljük, akik november elején jöttek ki. A ház még felújítás alatt van, de így legalább olcsóbb. Csak összehasonlításképpen: 10 fonttal fizetünk többet a lakbérért az előző lakásunkhoz képest. Az egy 20nm-es, 2 mikro szobás lakás volt, ez pedig egy 5 szobás, nagy kertes családi ház. Az egy kistelepülés belvárosában, ez egy nagyváros középső gyűrűjén. Ez most 400 font.