Jelenleg mind a ketten, Szilvivel, iskolában dolgozunk. Ez a 2 év távlatából nézve szép eredmény, s egyben felemelő. Igaz, hogy egyelőre tanár asszisztensként, azaz gyerekfelügyelőként, de: nem kell 5-kor kelni; avagy nem este fél 11-re érünk haza; nem kell biztonsági cipőt hordani; nem kell láthatósági mellényt hordani; nem leszünk porosak; nem kell fáznunk; nem kell trágárkodást hallgatnunk egész nap; nem kell faék agyúak társalgását hallgatnunk; a vezetéknevünkön szólítanak bennünket a megfelelő (Mr, Mrs) előtaggal, sőt egyenesen Sir-nek hívnak; akikkel dolgozunk (gyerekek), azoknak én mondom meg, hogy mit csináljanak és nem ők.
Amikor kijöttünk nem tudtuk, hogy milyen lesz a kétkezi munka és annak világa. Megtapasztaltuk… Azt nem is reméltük, hogy ebből kiszakadhatunk és annak ennyire fogunk örülni. Most megtörtént és örülünk… :-)
Az angol munkásélet mélységes bugyrait majd a későbbiekben tárom fel előttetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése