Édes kis Porontykánk, mint minden rendes gyerek, ficánkol Édesanyja pocakjában. Szilvi szokta is mondani, hogy nehezen tudja elképzelni, hogy ez egy gyerek, inkább egy kis delfin vagy bálnácska... :-) No és amikor mozog, kis Feleségem mindig mondja, hogy nézzem, meg hogy tegyem oda a kezemet. De erre persze mindig elcsitul az édes és abbahagyja a mozgást… :-( Hallottuk, olvastuk, hogy az Apák keze mindig megnyugtatja a babákat. Ez mind szép, de én nem nyugtató szándékkal teszem oda a kezemet… :-)
Na jó, azért néha nekem is oda „úszik”… :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése